Ez lesz az első írásom, amit megpróbálok érdekessé tenni. Szóval 2000. évet írjuk. Nagyon sokat horgásztam a Dunán. Ebben az évben is sokat jártam le. Végre eljött a hétvége a jó idővel kézen fogva. Zoli barátunkat ez idő tájt próbáltuk rászoktatni a horgászat csodás élményeire, ami sikerült is. Tehát szombat hajnal van, még a villamos is alszik. Találka, majd indulás a Margit-híd pesti hídfője alá vagy is egy kicsit jobbra, még nem pirkad a vízállás alacsony „király”. Lebattyogunk a partra, gyorsan bontunk is egy sört, majd nagy slukk és szerelés a Zoli másik kezébe, amiben éppen nincs sör nyomunk egy félig felszerelt készséget. Semmi, sebaj a Zsolti segít neki, miközben ezek bíbelődtek én már be is játszottam a cejgot, az első csalit, amit felraknák a horogra, mindig bedobom a vízbe.(babona) Úgy 12 óráig minden ok eseménydús volt a délelőtt. A délutáni időszak arra jó, hogy a magasabb víz, állásnál beszakított ólmok villantók stb. keresgélése jó időtöltés. Ilyenkor még a villamos se csenget. Itt a 16 óra beindul a hal ha jön az uszály. Apropó uszály. Újabb legenda vagy inkább babona? Ki tudja, de ha jön az uszály, jön a nagy hal. Pár éve uszály után 4 kilogrammos márna J. El is felejtettem mondani közbe átköltöztünk a hajók közé. Az uszály elment, no, de ott jön a Táncsics majd ez meg hozza, cejg bent Zoli mellettem (na most figyelj és okulj). Táncsics pont mellénk dokkol, Zoli: vedd ki, mert be szívja -Én: hülye vagy, itt horgászom ezer éve most fog jönni a tuti. –Zoli: te tudod én szóltam. -Én: na csak figyeeeee  ááááá a botom………-Zoli: én szóltam. Én: ezt beszívta. Hogy mi a tanulság? Nem tudom, de még a villamos is rajtam röhögött J